„Szürreális”, ez jellemzi legjobban Robert Pattinson életét mostanában.
Nemcsak, hogy a feltörekvő színész alkalmazkodik az új, hiper ismert életéhez, miután az Alkonyat rajongói fogukat belemélyesztették a halhatatlan romantikus hős Edward Cullen megszemélyesítésébe (ezzel annyira rabjává estek az új sztárnak, mint a Sága vámpírjai a hemoglobinnak), hanem a hírhedt Spanyol szürrealista festőt, Dalít is eljátssza a legújabb filmjében. A Little Ashesben Dalí meghatározó egyetemi éveit láthatjuk, mialatt belekeveredik egy bonyolult, megszállott és szexuálisan túlfűtött kapcsolatába a jövőbeli költő, Federico García Lorca-val.
Pattinson vázolja a Fandangonak, hogyan is jutott el Dalí szürrealizmusáig, kicsit felfedi a titkokat az ismertségről, az őrjöngő rajongók közeledése alatt a háttérben marad és felajánl egy kis kóstolót a New Moon-ból is.
Fandango (továbbiakban F): Volt egy önmutogató, direkt bizarr Dalí és aztán ott vannak a képei, amiket komolyan kell venni. Gondoltál erre, hogyan vonatkozik a munkádra?
Robert Pattinson (továbbiakban RP): Igen. Fanatikusan irányítása volt afelett, hogy az emberek hogyan lássák. De manapság ez már nem irányítható- saját magad nem irányíthatod. Úgy tűnik, hogy a nyilvános megjelenésed arctalan idegenek kezében van. Tudod, ezek a történetek mindig előkerülnek és te meg csak: „Jézusom, TE ezeket honnan tudod…?”
F: Nehezebb egy igazi embert megszemélyesíteni, mint egy kitalált Edward Cullent, akinek a története le van írva feketén fehéren?
RP: Azt hiszem, hogy sokban egyforma. Ugyanúgy egy elképzelés, miközben egy igazi karaktert játszol. Ugyanolyan megközelítése valakinek. Az egyetlen, amit a könyvből tanulhatsz, az az általános körvonal, a hangulatváltozások, az érzelmi változások és fejlődés. Nem teljesen ugyanúgy játszom, ahogy a könyvben van.
F: Dalí egy híres szürrealista volt, és kétség kívül neked is voltak szürrealista tapasztalataid az elmúlt hónapokban – mint például rajongók sikítoznak a kartonból kivágott RP felett a filmüzletnél.
RP: Tudom! A Blokbusterben (egy DVD üzlet) voltam aznap, mikor kiadták. Két család volt, akik 8-9 éves lányaikkal jöttek a DVD ért. Álltak a sorban, miközben sírtak, és néztem, hogy ez a zűrzavar mi miatt van. Nem tudták, hogy ott vagyok vagy valami. Én meg csak azon gondolkodtam: „Wow, egy DVD miatt sírnak.” Ez lenyűgöző.
F: És nem fedted fel magad nekik?
RP: Dehogyis! [Nevet]
F: Te és a többi szereplő megpróbáljátok egymást túllicitálni a hírnév utáni találkozásokkal?
RP: Sok esetben hasonlóak. A vicces dolog, hogy mindig próbálok alig észrevehető lenni, amennyire lehet, és azt veszem észre, mikor valaki felismer, akkor csalódottak. És mintha: „Oh, először azt hittem, hogy hontalan vagy, aztán rájöttem, hogy ki is vagy valójában.”
F: Éppen elkezdted forgatni a New Moon-t. Hogy megy?
RP: Az érdekes dolog ebben, hogy a karakterem nagy része Bella fejében van. Emlékek és rémálmok egyvelegén alapul. Bella azt hiszi, hogy megőrül. És alkalmam nyílik igazán hátborzongató dolgokat csinálni. A lényeg, hogy Bella meg van ijedve a hallucinációitól. Nagyon, nagyon különbözik az Alkonyattól. Azt hiszem, hogy sok ember félni fog ettől a filmtől. Ezt megpróbáltam az Alkonyatnál is, de nem igazán tudtam Edward-ot ijesztőként feltüntetni.
F: Milyen az új rendező, Chris Weitz-el dolgozni?
RP: Nagyszerű ember. Nagyon, nagyon tehetséges, és világos. Azt gondolom, hogy elég stresszes neki ezt elvállalni. Nagyon nagy elvárások vannak. De nagyon nyugodtan tűnik.
F: Milyen volt az Academy Awards-on (Oscar díj) részt venni először?
RP: Odaérek, és erre a második sorban ülök. Hihetetlen volt. Azon gondolkodtam folyamatosan, hogy valami szörnyűség fog történni. „Halál” az egyetlen dolog, amire gondoltam egész végig. Az összes szerencsémet felhasználtam, ezért valószínűleg 23 évesen meg fogok halni, vagy valami ilyesmi.
F: Fedeztél fel Alkonyat rajongókat a nagyon híres sztárok, vagy gyermekeik között?
RP: Robin Wright Penn odajött hozzám. Azt gondoltam, hogy az elég elképesztő dolog volt, miután a férje megnyerte a Legjobb színésznek járó díjat. Nagyon, nagyon szürreális volt.
F: Pár dallal közreműködtél az Alkonyat hangzásához. Még mindig folytatod a zenélést, és készítesz dalt a New Moon- hoz is?
RP: Tárgyalások folynak, hogy egy másik film zenéjét szerezzem. Nem mondhatom el, hogy melyik film, de nagyon, nagyon, nagyon szeretném csinálni. Nem hiszem, hogy a New Moonhoz szerzek bármit is, de soha ne mondd, hogy soha.
F: És legközelebb a „Memoirs”-ban szerepelhetsz, ami két szerelmesről szól, akik családi tragédiákat próbálnak túlélni.
RP: Remélhetőleg megtörténik. Még nem végleges. Remek forgatókönyv, és különbözik attól, amit eddig csináltam. New Yorkban voltam valamelyik nap, és Jennyvel (Jenny Lumet, Rachel Getting Married forgatókönyv írója) az átíráson dolgoztunk. Úgy tűnt, hogy nagyon, nagyon jó lesz.
F: És végül, sokaknak Dalí a művész az őrült bajusszal, és manapság te vagy a színész az őrült hajjal. Felismerted a párhuzamot szőrös védjegyben?
RP: [nevet] Nem is gondoltam erre, de vicces, mert az emberek még most is emlegetik a hajamat, annak ellenére, hogy levágattam, hogy más legyen. Ez nagyon vicces. Istenem. Remélem, hogy nem ezért leszek ismert az életem hátralevő részében.
Fordította: Judit
Forrás: Fandango
